Több éves hagyomány nálunk, hogy a birsalmasajtot én készítem el a család számára. Ősszel elkészítem, forgatom-szárítgatom és a karácsonyi ajándékok mellé mindenki kap egy kis birscsomagot, étcsokiba mártva vagy csak így natúr. Ki hogy szereti.

Én így készítem:

A birsalma és a cukor aránya: 1 kg tisztított almához 80 dkg cukrot kell kimérni. Ez sajnos elég sok cukor, de amikor kevesebbel készítettem, megpenészedett.

  1. A birsalmát alaposan megmosom.
  2. Az almákat feldarabolom, a csutkáját félreteszem (pektin főzhető belőle). A kis tekergő házfoglalókat kilakoltatom.
  3. Átmosom még egyszer az almát, majd egy nagy lábasban felteszem főni.
  4. Miután az alma megpuhult, leöntöm a levét. A birsalmalevet érdemes félretenni, mert nagyon finom és egészséges.  Turmixba szoktam tenni a gyümölcsök mellé.
  5. Emberemet megkérem, hogy segítsen, mert egy kis izommunkára is szükség lesz a továbbiakban.
  6. Én a robotgéppel felaprítom, Ő ezután egy krumplitörőn átnyomja. Lemérem.
  7. Az átpasszírozott birspépet visszateszem a lábasba és egy negyed órát főzöm, kavargatom.
  8. Hozzáöntöm a kimért a cukrot és továbbfőzöm, kavargatom.
  9. Egy fél citromot belefacsarok. (Ez elhagyható.)
  10. Amikor már szép sűrű, beleöntöm az előkészített, sütőpapírral (vagy folpackkal) kibélelt formába. Elsimítom a tetejét.
  11. Másnap kiborítom a formából és meleg helyen, minden nap megforgatva szárítom.
  12. Másfél, két hét múlva már szeletelhető. Zsírpapírba csomagolva száraz helyen sokáig eláll, nálunk kb. szilveszterig marad meg, addig mindenki megeszi a saját adagját, aztán lopkodja a másikét. Igaz Saci? :)

Pár darabot félre szoktam tenni  birsalmakompótnak, a füstölt bableves pedig egyszerűen isteni lesz néhány kockától.

Illatosítóként is megállja a helyét, de akkor  szőrösen kell hagyni, hogy ne romoljon meg. Az idén nagybátyámnak az a zseniális  ötlete támadt, hogy tegyük az autóba illatosítónak. Ki, ha én nem… követtem a példáját, de annyira tömény volt, hogy két nap után kivettem onnan. A birsalma illatot azonban – ekkora már inkább szagot – egy hét után is intenzíven érezni lehetett az autóban. Reggelente, munkába menet sűrű szitkokkal illettem Zsét és magamat is persze, hogy lehetek ennyire hülye, hogy egy ilyen kis térbe birsalmát teszek.

Aztán egyszer, már nem is tudom miért, benéztem az ülés alá és ott vigyorgott rám pár almácska, félig megrohadva, de mosolygósan, szagosan. Gondolom, amikor hoztuk haza Miskolcról, nem figyeltem oda és kigurultak a ládából, majd gyorsan elbújtak az ülés alatt. Mindenesetre  illatosítónak ezután csak a szekrény tetején.

Advertisements