Éppen bele akartam fogni egy hosszas leírásba a naspolya jótékony hatásáról, amikor észrevettem, hogy Makkakonyha most rakott ki egy nagyon jól összeszedett, részletes leírást róla.  Megörültem, hogy megkímél a hosszas pötyögéstől, így lustaságból, csak belinkelem amit Ő ír, remélem nem veszi zokon tőlem.

Nagymamám ültette még nagyon régen a naspolyafánkat, nem is ette más, csak Ő, de Ő tényleg nagyon szerette. Az állaga miatt nem volt nagy kedvenc, szüret után mindig ott állt a kisműhelyben a narancssárga, műanyag gyerekkádban. Én néha néha ráfanyalodtam és magamba erőszakoltam pár darabot, de gyerek fejjel én sem azt néztem, hogy milyen egészséges, hanem hogy olyan furi az állaga. A fa évről évre rengeteg termést hozott, roskadozott az ága a sok gyümölcstől. Nem történt ez az idén sem másként, a fát nagybátyám örökölte, a gyümölcsét pedig én vettem kezelésbe. Már ízlik.  Nagymamám jut eszembe róla és komolyan mondom, már ízlik.

Lekvárt most először készítettem belőle. A család még nem kóstolta, nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatásra. Elég átütő naspolya íze van.

Az arányok: 1 kg előkészített naspolyához 70 dkg cukor kell.

A gyümölcsöt többször átmostam, majd feltettem főni. Nem kell hámozni, csak a szárát kell leszedni, mehet egészben a lábasba. Nagyon hamar puhára fő, 15 – 20 perc elég neki. Ezután leszűröm és szitán átpasszírozom. Krumplinyomón – egy erős férfiember segítségével – átpasszíroztatom.

A gyümölcspépet lemérem és visszateszem a lábasba. Hozzáöntöm a kimért cukrot és addig kevergetem, amíg szépen besűrűsödik. A befőttesüvegeket sterilizálom és az elkészült lekvárt még forrón beleöntöm. Száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Jövőhéten viszem a kóstolót haza, izgulok. Még van egy ládával a kisműhelyben, ha ízlik nekik, megvan a programom a hétvégére.

Reklámok